Az ország fekvése és jellemzői
A Fülöp-szigetek Délkelet-Ázsiában egy szigetállam. A Csendes-óceánban több mint 7 000 szigeten terül el. Ázsiától mintegy 1 000 km-re található. A Fülöp-szigetek partjait négy tenger mossa. Keleten a Fülöp-tenger, nyugaton a Dél-kínai-tenger, délen a Sulu-tenger és a Celebesz-tenger. Az ország három sziget-csoportra osztható: Luzon, Visayas és Mindanao. A Fülöp-szigetek területe 300 000 km². Ennek 96%-át a következő 11 nagy sziget alkotja: Luzon, Mindanao, Samar, Negros, Palawan, Panay, Mindoro, Leyte, Cebu, Bohol és Masbate. A szigetek összterületének háromnegyedét hegységek tarkítják, síkságokat csak a tengerpartokon vagy a folyó-völgyekben találunk. A vulkáni tevékenységek tekintetében a sziget-csoport meglehetősen nyugtalan területen terül el. Mintegy 50 nagy vulkán található itt. Közülük a legmagasabb az Apo, melynek magassága 2 954 m. (tenger feletti magasság) További ismert vulkán a Pinatubo vulkán (tenger feletti magassága 1 600 m), melynek leghírhedtebb kitörése 1991-ben volt. Gyakori turisztikai úticél a Mayon Volcano (tenger feletti magassága 2 462 m), mely napjainkban vulkáni aktivitást mutat.
Éghajlat
A Fülöp-szigetek a forró és nedves trópusi éghajlati övben fekszik. Az éghajlatra a kelet-ázsiai monszun is hatással van. Az esős időszak csúcspontja a július-augusztus hónapok, amikor havonta akár 500 mm csapadék is leesik, és a levegő páratartalma akár a 99%-ot is eléri. A legmelegebb hónap a május, amikor a legmagasabb hőmérséklet 38 °C körül mozog. A hidegebb hónapok közé a január és a február tartozik, amikor az időjárásra a monszun van behatással. A síkságokon az éves átlaghőmérséklet 23–30 °C között mozog, itt a páratartalom magasabb, míg a hegyekben az átlaghőmérséklet 15–20 °C között van. A kiterjedt földterület és a hegyvonulatok az egyes területek között klimatikus eltéréseket okoznak, elsősorban a csapadék mennyiségét és eloszlását tekintve. Az éves csapadékmennyiség összesen 1 000-5 000 mm között mozog. A tájfunok a nyári hónapokban a keleti partokat érintik. Évente átlagosan 20 tájfun fordul elő, amelyek általában 3-4 napig tartanak. Ezek is leginkább Észak-Luzon területét érintik.
Növény és állatvilág
A vegetáció túlnyomó részt trópusi és gazdag, és tekintettel a természeti körülmények nagy különbségeire, egyben igen változatos is. A növényvilág tekintetében a Fülöp-szigetek a maláj-szigetek paleotrópusi területének alterületéhez tartozik. A terület több mint 50 százalékát dzsungelek és trópusi őserdők borítják. A mocsárszerű partvidéket túlnyomó részt mangrove-erdők borítják, a száraz partvidéket pálma-ligetek szegélyezik. A legelterjedtebb örökzöld fa a pálma, mintegy 130 fajta található meg itt. A nemzet pálmájának a Nipa pálmát tartják. Az alacsonyabb területeken rendszerint a bambusz és a banánfa nő.
Az állatvilág az indomaláj faunatartomány alá tartozik. Emlősök igen gyéren fordulnak elő benne, ezzel szemben például a puhatestűek, a madarak és a hüllők csoportjai nagyon gazdagok. Az emlősök között is megtalálható: makak majom, pápaszemes maki, mintegy 60 fajta denevér, repülőkutyák, párducmacskák, leopárdok, vadmacskák, szarvasok, vízi bivalyok. A Fülöp-szigeteken élnek óriás tigriskígyók is, számos mérgező kígyó, teknősök és hüllők. Nagyon elterjedtek az apró gekkók. Ezek emberlakta területeken is előfordulnak, és azért hasznosak, mert a szúnyogokat és az egyéb károkozó rovarokat megeszik.
Vizek
A Fülöp-szigeteken számos folyó található, mivel azonban nagyrészt csak rövid folyamok, vagy monszun-folyók, gazdaságilag igen nehezen kihasználhatók. A leghosszabb folyó a Mindanao (551 km), további nevezetes folyók a Cagayan (350 km), az Agno és a Pampanga, mindhárom Luzon szigetén, valamint az Agusan és a Davao Mindanao szigetén. A legnagyobb tó a Laguna de Bay (2 410 km²) és a Taal (260 km²) Luzon szigetén. Mindanao szigetén két mély, tektonikus eredetű tó található – a Lanao és a Buluan.